Az európai városok az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson mentek keresztül, és a 2014 és 2020 közötti időszak különösen fontos volt a városi területek fenntartható fejlődése szempontjából. A gazdasági válságok, a klímaváltozás hatásai és a társadalmi egyenlőtlenségek egyre sürgetőbbé tették, hogy az uniós támogatások felhasználása során átgondolt, tervezhető szemléletet alkalmazzanak a várostervezés területén.
A régi megközelítések gyakran szektorális alapon működtek, ami azt jelentette, hogy a közlekedésfejlesztés, a környezetvédelem vagy a szociális programok egymástól elszigetelten valósultak meg. Ez a módszer azonban nem volt képes kezelni azokat az összetett problémákat, amelyek a modern városi környezetben jelentkeznek. A lakosság egyre nagyobb része koncentrálódik a városi területeken, és ezzel párhuzamosan nőnek a környezeti kihívások városfejlesztés terén is, hiszen a levegőminőség romlása, a zöldterületek csökkenése és az energiahatékonyság kérdése közvetlenül érinti a városlakók mindennapjait.
Az Európai Unió felismerte, hogy csak integrált szemlélettel lehet hatékonyan kezelni ezeket a problémákat. Ez azt jelenti, hogy a környezeti kihívások városfejlesztés során történő kezelése összekapcsolódik a gazdasági és társadalmi célokkal, és nem választható el ezektől. A földrajzilag megalapozott megközelítés pedig azt hangsúlyozza, hogy minden térség más, és a helyi adottságokat, igényeket figyelembe kell venni a tervezés során.
Az integrált városfejlesztési stratégiák kidolgozása komoly koordinációt igényel a kormányzat különböző szintjei között. A helyi önkormányzatok, a regionális hatóságok és a nemzeti kormányzatok együttműködése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a projektek valóban hatékonyak legyenek. Ez gyakran jelenti a hagyományos közigazgatási határok átlépését is, különösen akkor, ha egy várostérség több településre is kiterjed, és a problémák megoldása közös fellépést követel.
A 2014-2020-as fejlesztési ciklus során alkalmazott eszközök közé tartozott a közösségvezérelt helyi fejlesztés is, amely lehetővé tette a helyi szereplők aktív részvételét a stratégiák kialakításában. Ez a szemlélet fontos lépés volt afelé, hogy a városfejlesztés ne felülről irányított döntések eredménye legyen, hanem a helyi közösségek valódi igényeire válaszoljon.
A környezeti kihívások kezelése nem csupán a zöldfelületek növelését vagy a tömegközlekedés fejlesztését jelenti. Sokkal komplexebb folyamatról van szó, amely magában foglalja az energiahatékony épületek építését, a hulladékgazdálkodás korszerűsítését, a vízgazdálkodás fenntartható megoldásait és a biodiverzitás védelmét is. Ezek a témák mind szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és csak együtt, összehangoltan kezelve vezethetnek eredményre.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol sikerült valódi integrációt elérni, ott a beruházások hatékonysága is magasabb volt. A párhuzamos fejlesztések szinergiát hozhatnak létre, és a befektetett források jobban hasznosulnak, ha egy átfogó víziót szolgálnak, nem pedig szétaprózott projekteket.
A 2014-2020-as időszak tapasztalatai fontos alapot jelentenek a következő évek fejlesztési programjai számára is. A városok továbbra is központi szerepet játszanak Európa jövőjében, és a fenntartható fejlődés megvalósítása nem lehetséges a városi környezet átgondolt átalakítása nélkül.
