Ahogy az idő múlik, a városok és falvak arculata is változik, és nemcsak a házak fala repedezik meg, hanem a közösségek szövete is. A településrehabilitáció ennél fogva nem csupán a fizikai környezet megújítását jelenti, hanem egy sokkal mélyebb folyamatot: a helyi identitás visszaállítását, az élhetőség újragondolását és a közösségi élet újraindítását.
Amikor egy városrész vagy falu rehabilitációra szorul, az nem feltétlenül a hanyagság jele, sokkal inkább természetes következménye annak, hogy a világ és az emberek igényei folyamatosan változnak. A településrehabilitáció során az épített környezet korszerűsítése mellett figyelembe kell venni a társadalmi és gazdasági viszonyokat is, hiszen egy új burkolat, egy megszépült tér önmagában nem elég, ha az ott élők nem érzik magukat részeseinek a változásnak.
Ez a folyamat akkor válik igazán sikeressé, ha a megújulás a lakossággal együtt történik, és nem csupán nekik, hanem velük együtt történik. A cél nemcsak az, hogy szebbek legyenek az utcák, hanem az, hogy a közterek újra élettel teljenek meg, hogy az egykor elhanyagolt városrészek ismét büszkeségre adjanak okot. A településrehabilitáció ebben az értelemben közösségépítés is: új találkozási pontok, élhető terek, emberközeli funkciók révén egy új minőségű élet alakulhat ki.
