Az elefántok kommunikációja rendkívül lenyűgöző és összetett, amely magában hordozza e hatalmas állatok társadalmi életének és túlélési stratégiáinak kulcsait. Ezek az óriások nem csupán méretükkel és intelligenciájukkal tűnnek ki, hanem azzal a képességükkel is, hogy számos módon fejezik ki magukat és érintkeznek egymással. Az elefántok közötti kommunikáció egyik leglátványosabb eleme a testbeszéd. A fülük, ormányuk és egész testük mozdulataival kifejezik érzéseiket és szándékaikat. Például, ha egy elefánt felállítja a fülét és felemeli az ormányát, az figyelmeztetés lehet egy közelgő veszélyre. Ezzel szemben, amikor az ormányukkal összefonódnak vagy finoman egymáshoz érnek, az a szociális kötődés és barátság jele.
Az elefántok hangjelzései szintén rendkívül változatosak. Az egyik legismertebb hangjuk a trombitálás, amelyet gyakran használnak izgalom vagy veszély jelzésére. Azonban nem csupán ez az egyetlen hang, amelyet kiadnak. Mély, morajló hangokkal is kommunikálnak, amelyek alacsony frekvenciájúak és több kilométeres távolságra is eljutnak. Ezek az infraszonikus hangok lehetővé teszik számukra, hogy egymással kommunikáljanak nagy távolságokon át, például amikor egy csorda tagjai szétválnak, és újra össze kell találkozniuk. Az elefántok szagjelzéseket is használnak kommunikációjuk részeként. Különféle mirigyekből származó illatanyagokkal közvetítenek információkat egymásnak.
